Kezdőlap

> Polgármesteri köszöntő
> Kezdőlap

Településünkről

> Szárazd bemutatása
> Látnivalók

Önkormányzat

> Képviselő testület
> Önkormányzati hivatal
> Német Nemzetiségi Önkormányzat
> Start Közfogl. Program

Letöltések

> Rendeletek
> Nyomtatványok

Szociális ellátások

> Szociális étkeztetés
> Házigondozás
> Falugondnoki szolgálat
> Gyermekjóléti-, Családsegítő szolgálat

Egészségügy

> Védőnői szolgálat
> Gyermekorvos
> Háziorvos

Intézmények

> Könyvtár és Teleház

Civil szervezetek

Galéria

Fórum

Szárazd bemutatása

A szép fekvésű, két domb között elhelyezkedő Szárazd község Tolna megye legkisebb falvai közé tartozik, a Tamási kistérség része. A település a Budapest-Pécs vasútvonal és a Kapos folyó mellett helyezkedik el. A településen nincs átmenő közúti forgalom (zsákfalu), Keletre 1 km-re van Gerenyás, a bevezető út mentén. A népesség jelenleg 249 fő, döntő többségében evangélikus vallású. Lakások száma: 136. A településen óvodai nevelés, alsó tagozatos általános iskolai oktatás nem folyik, a kulturális élet központja a Művelődési Ház, valamint a Könyvtár ? Teleház, sportolási lehetőséget a sportpálya biztosít. Református temploma van orgonával. A község összterülete 778 hektár. Lakossága 1945-ben erősen kicserélődött a benes dekrétumok miatt, felvidéki (Perbetei) lakosokat telepítettek a kitelepített sváb lakosság helyére.

SZÁRAZD TÖRTÉNETÉRŐL RÖVIDEN

Forrás: Schell János)

Szárazd egykor kelta település volt, ahogyan ezt az itt talált arany- és ezüst ékszerek, zománcozott láncok, tűzőtűk és szárnyas fibulák igazolják. Községünk nevét már az Árpád-kori Okmánytárban olvashatjuk. A W.V. 185 jelű oklevelet III. Endre királyunk 1228-ban Baas fiai részére adta ki. Ebben Szárazd, Tolna megyei községet adományozta nekik. Az oklevél a községet szó szerint ?Egenszáraz?-nak írja. Ez mai nyelvünkön igen szárazat jelent. A ?d? képző a magyar nyelvben a szó alapjelentését felfokozza, ami alapján a későbbi időkben az ?Egenszáraz? átalakult az azonos jelentésű ?Szárazd?-dá. Egy 1257-ben keltezett oklevél egyházi tulajdonként említi a helységet. Már a 15. században templom állt itt.

1526-ban Mohácsnál a magyar seregek csatát vesztettek a törökökkel szemben. Ezzel megnyílt a törökök számára az út Magyarország belseje felé. A törökök által meghódított területeken lehetetlenné váltak a magyar őslakosság életfeltételei, ugyanis a török horda rabolt és gyilkolt. Ezért az emberek kénytelenek voltak elmenekülni szülőföldjükről. Ennek eredményeként csaknem teljesen kiürült Tolna vármegye területe is. Így a szántóföldek műveletlenül maradtak, vadonná változott a gyönyörű Tolnai táj. Százötven évig tartott a törökök Magyarországi uralma. 1686-ban, Buda visszafoglalásával kezdődött meg a törökök kiűzése az országból. A törökök legyőzésében érdemeket szerző katonai vezetők földbirtokot kaptak tevékenységük jutalmául a vadonná vált területeken. Az új fölbirtokosok 1700 körül elkezdték a munkaerő toborzását birtokaikra, elsősorban a török által meg nem hódított Magyarországi területekről. A toborzott magyar lakosság a jobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező falvakba települt. A dimbes-dombos határral, és kevésbé jó minőségű földdel rendelkező helyekre III. Károly osztrák-magyar császár hívására (aki 1711-től 1740-ig uralkodott), úgy 1720 körül őseink közül az elsők is útra keltek Németországból. A Szárazdra települők többségükben Hessen tartományból érkeztek. Szárazd község újraalapítása a földesúrral kötött szerződés értelmében 1737. május 5-én történt.

Eleink, különösen a kezdet kezdetén kemény, és számunkra szinte elképzelhetetlen körülmények között irtották a vadont, az erdőt, csapolták le a Kapos menti mocsarakat, forgatták a szántóföldeknek szánt talajt, és fáradhatatlanul dolgoztak egy új jövő megalapozása és felépítése érdekében. Őseink emberfeletti erőfeszítéseket tettek az új otthon megteremtésére, ebben segítette őket bizodalmas istenhitük, melyért, és annak megtartásáért kemény és áldozatos küzdelmet kellett folytatniuk. Olvastam egy mondást, amely jól kifejezi az első generációk sorsát; így hangzik: ?Az első generáció a halált, a második a szükséget és a harmadik a kenyeret kapta osztályrészül.? Igen, ők úttörők voltak a szó szoros értelmében!/

 

Áldott legyen a kezek szorgalma, amely a pusztaságból, a mocsárból, az erdőből egy virágzó falut formáltak! Áldott legyen Istenünk, aki megtartotta őseinket, népünket, amely az állandó támadások közepette is megőrízte Németországból hozott nyelvét, evangélikus(lutheránus) hitét, gyönyörű hagyományait, szokásait és kultúráját. Magyarország dicső történetének vérrel és könnyekkel átitatott lapjai a mi őseinkről is gazdagon tudósítanak, és ezek a lapok egyben dicső lapjai voltak a német szorgalomnak, ügyességnek és áldozatkészségnek. Ehhez a történelemhez szárazdi elődeink is nagyban hozzájárultak már csaknem háromszáz éven keresztül.

A következőkben megemlítek a falu történetében néhány fontos és kiemelkedő eseményt: Az első főállású tanító beállítása 1738-ban történt, azóta folyamatosan működött iskola községünkben. Az 1980-es években megszűntetett általános iskola (a jelenlegi orvosi rendelő) 1848-ban épült, majd 1891-ben megnagyobbítva újjáépítették. Ugyanekkor épült újjá a paplak is. Az 1781-ben, II. József osztrák-magyar császár által kiadott Türelmi Rendelet lehetővé tette a protestánsok számára is kőtemplom építését. Ezzel a lehetőséggel élve evangélikus eleink 1787-1788-ban kőtemplmot építettek. Ennek megnagyobbítása, átépítése a templom fennállásának 100. évfordulóján, 1887-ben történt meg. Ekkor kapott a tető és a torony új faszerkezetet, és ezutóbbi új fém toronysisakot. A templomtető és a torony újabbkori felújítása 1997-ben készült el. A toronygömbben találtunk 1888-ból, az építéssel és az újraszenteléssel kapcsolatos dokumentációt, és mi is helyeztünk el benne üzenetet az utókor számára. A toronyban lévő harangok közül a középső méretű 1811-ből, a másik kettő 1923-ból származik. Ez utóbbi kettő, pótlása az 1914-ben hazafias célra adományozott két harangnak. A templom orgonáját az Angster orgonagyár szakemberei építették 1909-ben. A község első temetője a kifolyó kút feletti dombon volt, a mostani pedagógus lakás helyén. A második temető a mai Kossuth utca végén lévő domboldalon nyílott 1831-ben. Ez volt az alsó rész, a felső részt 1861-ben szentelték fel. A harmadik temetőt a falu Gerenyás felőli bejárata melletti domboldalon 1969-ben nyitották meg.

A temetőkről beszélve juthat eszünkbe, hogy az évszázadok során mennyi hányattatás, sorscsapás, mennyi gyász, mennyi fájdalom érte népünket, nemzetünket! Hányszor, de hányszor kellett az anyáknak férjeiket és fiaikat feláldozni hazájukért, és tengernyi könnyel elsiratni! Először jött az első világégés (1914-1918), mely községünktől 24 áldozatot követelt! Azután jött Trianon 1920-ban! Alig tértünk magunkhoz a trianoni rablóbéke diktátum okozta nemzeti sokkból, a nagy vérveszteséget még ki sem heverve, ?ekevasból ismét kardot kovácsoltak? jelképes értelemben, és az I. világháborút törvényszerűen követő II. Világháborús hadjáratba sodródott a Kárpátokkal övezett, de a hadak útján fekvő gyönyörű ország. Aratott a halál, száz és százezrek tűntek el a frontokon, a hadifogság gyötrelmes napjaiban, a bosszúszülte kényszermunka ördögi húsdarálójában! Ez a háború 66 szárazdi áldozatot követelt. 1944 végén, 1945 elején újabb megpróbáltatás várt népünkre. Községünkből 25 személyt hurcoltak el szovjet munkatáborokba. De még ez sem volt elég, ezután 1945 és 1948 között kitoloncoltak Magyarországról kb. 200 ezer német származású magyar állampolgárt. A 722 fő szárazdi lakosból 176-an maradhattak szülőfalujukban! Vajon hogyan zárhatjuk le magunkban a történteket? Úgy érzem, csak egy helyes válasz létezik: megbocsátani igen, elfeledni nem!

A kitelepítés után községünkbe Felvidékről, Erdélyből -ugyancsak otthonaikból elűzött lakosság- települt be, továbbá a környező magyarlakta falvakból is több család érkezett. A különböző népcsoportok a kezdeti surlódások után jól megfértek egymás mellett, sőt vegyes házasságok révén megkezdődött az előző évtizedekben a lakosság összeolvadása. Az itt élő nép a mai napig békében, és irigység nélkül él együtt.

A Német Kisebbségi Önkormányzat Múzeumot létesített 1996-ban. Ennek létrehozásával átadhatunk és megőrizhetünk valamit az utókor számára abból, ami a múltunkból még fellelhető tárgyi emlék és érték. E Múzeum létrejöttében őseink, múltunk, hagyományaink iránti tisztelet nyilvánul meg. Őrizzük meg és gyarapítsuk e gyűjteményt, merítsünk belőle erőt, és hűségesen, és sértetlenül adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak, hiszen ez az örökség annyi érték hordozója!